A korrózióvizsgálatok célja, hogy meghatározzák az anyagok és bevonatok ellenállását a korróziós hatásokkal szemben. Ezeket a teszteket különböző iparágakban alkalmazzák, például az autóiparban, a repülőgépiparban, az elektronikai iparban és az építőiparban.

1. Korrózióvizsgálati módszerek

1.1. Sószórásos (sóköd) teszt

A legelterjedtebb módszer a bevonatok és fémek korrózióállóságának értékelésére.
 ASTM B117, ISO 9227, DIN 50021 – 5% NaCl oldat, 35 °C, folyamatos sópermet
Felhasználás: Autóipari alkatrészek, festett és bevont fémek

1.2. Kén-dioxid (SO₂) teszt 

Vizsgálja az anyagok ellenállását savas esővel és ipari környezetben lévő szennyeződésekkel szemben.
ISO 6988, DIN 50018 – Kondenzációs atmoszférában végzett teszt
Felhasználás: Acél és cink bevonatok, építőipari elemek

1.3. Klíma- és ciklikus korróziós teszt (CCT – Cyclic Corrosion Test) 

Valósághűbb környezetet modellező, változó hőmérsékletű és páratartalmú ciklikus teszt.
VDA 233-102, GMW 14872, ISO 16701
Felhasználás: Autóipari és repülőgép-alkatrészek

1.4. Nedvesség- és kondenzvízteszt 

Vizsgálja a rozsdásodást magas páratartalom vagy páralecsapódás esetén.
 ISO 6270-2, DIN 50017 – 40 °C / 100% RH környezetben végzett vizsgálatok
 Felhasználás: Fém alkatrészek és bevonatok

2. Korrózióvizsgálati szabványok

Autóipari szabványok 

 VDA 233-102 – Ciklikus korrózióvizsgálat autóipari alkatrészekre
 GMW 14872 – General Motors korrózióvizsgálati előírása
 VW PV 1210 – Volkswagen korróziós ciklusteszt

Általános ipari szabványok 

 ISO 9227 – Sószórásos korrózióvizsgálat
 ASTM B117 – Sószórásos teszt (amerikai szabvány)
 ISO 16701 – Korrózióvizsgálat természetes expozíció modellezésével

3. Jellemző tesztfeltételek

 Sószórás teszt: 35 °C, 5% NaCl oldat, 96–1000 órás teszt
 Klimatikus korrózió teszt (CCT): Hőmérséklet 25–55 °C között, változó páratartalom
 SO₂ teszt: 40 °C-on, 0,2% kén-dioxid expozíció

Ezek a vizsgálatok segítenek meghatározni az anyagok tartósságát és élettartamát különböző környezeti hatások mellett.